Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vavyan Fable - Idézetek

2010.01.24

Kép Összehozza, mint lottóötös a rokonságot.


...az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé.


Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sosem érnél haza.


Nem csak a szerelemben, de a barátságban is létszükséges az érzelemnyilvánítás, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló: a felek rajonganak egymásért.


Az ördög nem alszik. Fülig csipás lehet már a rohadék.


Az életben a nevetés az egyik legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül való.


Nem iszol, nem dohányzol, nem lélegzel. Nem halsz meg rákban.


Azt a fejet az oroszlán még bekötött szemmel sem vette volna a szájába.


Az ember nem ilyen vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is.



Álljon a hátadba a nagybőgő és a kolera pengesse!


Legyen nyugodt: a legkisebb dugó is megtalálja a palackocskáját!


A hétfejű sárkány hét boldog mosolya legyen veletek.


- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.



A ritka csoda mellette is bekövetkezett. Látni valakit, egyszerre látni gyarló és szárnyaló voltában, dagályát és apályát; mélyét és könnyen horzsolódó, ezzel-azzal feldíszített felszínét; elnézően megmosolyodni s nagyon szeretni.


Én nem próbálok úgy tenni, mintha az emberiség barátja volnék.


... a boldogság nem olyan, mint egy totemoszlop, amit felállítanak valahol, és azután az már mindig ott áll. A boldogság halékony, illékony, finom dolog, ennél fogva nem is mindig ordibál, hogy hé, megjöttem, itt vagyok! Más szóval: jó szem kell hozzá, anélkül talán észre sem veszed, hogy a közeledben jár!


Nem legyőznöd kell másokat; elég, ha bárkivel elboldogulsz.


Nagypapa belihegett, barackot nyomott a fejünkre, és egyből kérdezte: mi leszek, ha nagy leszek. Mondtam: búgócsiga, mert marhára unalmas, hogy a felnőttek folyton ezt firtatják.


Mára a dohányzás és az elhízás teljesen proli dologgá vált. A szivarozás megengedett, bár csakis drága példányt végy a szádba, lehetőleg a hanyagul felizzított bankkártyádról gyújtsd meg. Az elhízás nem ott kezdődik, amikor szomorúan látod, hogy csípőben szűk a hinta. Nem, te menten dagadtszámba mész, ha például nőies formák ütköznek ki rajtad, gömbölyű a vállad, nem bök a farod, izmos a vádlid. Már nem csak osztályeltérés, hanem súlykülönbség alapján is megvethetjük, utálhatjuk egymást.


Sem az aktív, sem a passzív természetvédők élete nem balettcipő.


- ... Vonzódsz az idiótákhoz.
- Ühüm. Szeretlek


A jellem kapjon rangot, ne a származás!


S ne kívánj mindent megvenni: nem a birtoklás tesz többé!


Ha szeretnéd valóra váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!


Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől...



Nem érti, hogyan is tarthatott attól, hogy soha többé nem lesz szeme meglátni azt, ami nem önmagától vakító; élvezetes íznek érezni azt, ami émelytelen. Nem érti, nem is értheti; félelme észrevétlen szertefoszlik, szétoszlatja a bizonyosság: a Világ mesei. E gyönyörűséget kéz nem festheti át, képzelet nem szebbítheti, legfeljebb eljátszhat a meglévő szépség határtalannak tetsző változataival.


Ne azért legyen itt, mert nem mehetett el, hanem azért, mert kedve volt visszajönni.



Máig nem értem, mi késztet embereket arra, hogy ha fáj nekik a más öröme, tulajdona, inkább megpróbálják szétzúzni azt, semhogy hasonlót teremtsenek maguknak.


Látható-e, mit tesz hozzám éjről éjre az az egyszerű csoda, hogy velem alszik el, mellettem ébred?! Ha ettől megfosztanának, a halálnál rettentőbb történne velem. Nem mondok, nem mondhatok le róla, hacsak nem ő kéri.



A Skizó megszállta a Világot.


Értem én. A küszöbön hagytad a pasast, bevágtad az ajtót, a kulcsot is ráforditottad. És egyre csak állsz ott, idestova tíz éve, az ajtónak vetett háttal, tudván tudva, hogy mindössze ennyi tart távol tőle.


Nem beszélhetek róla úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzőn hangzik; valójában ez az összetartozás a szeretet. Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl.


Manapság még a szar is to let vagy for sale.


Elválni annyit jelent, hogy az egész ágyban elnyújtózhatsz


A válás olyan tragédia, amely egy idő után már gyanúsan hasonlít a megkönnyebbülésre.


Az anyós nem fenékig tejföl. Ha kérőd apja elvált, és újra nősült, két anyósra számíthatsz! Tudj nemet mondani!


Férfi=fallokrata (Értsd: a farkára nemes genitális uralkodó osztály: a fallokrácia tagja)


Kritikátlanul szerelmes vagyok a viselt dolgaidba.


Csak állt dermedten, leejtett állal, magatehetetlenül, s mert kreatív fantáziájával kereste kenyerét, valaki íziben dudorászni kezdett a fejében: Bújj, bújj szörnyláb, szörny szellemecske, nyitva van a démonkapu, csak bújjál át rajta. Rajta, rajta, leszakadt a mája, elhasadt az arca, besurrant a sanda...


Ha a vészes hülyeség biciklizni tudna, kontrával tépnél fel a Himalájára.


Irtó pocsékul nézel ki! Amilyen ronda vagy, ütni kéne a kígyót, hogy beléd marjon!


Az élet legörömtelibb, legszebb, legfurcsább dolgai nem anyagszerűek, nem ragadhatod meg őket a kezeddel. Nem a tapogatható, összerabolható fizikai valóság világába tartoznak. Ők érintenek meg téged, ha megérdemled, vagy ha rászolgáltál. Te csupán a lelkeddel illetheted őket.


A szerelem nem birtokol, nem is bitorol. Nem szolgává tesz, hanem felszabadít. Nem gúzsba köt, hanem ünnepi csokorba.



Sokkal nehezebb megengedni saját lényünknek, hogy kibontakoztathassa a valamilyenségét, mint inkább az arcunk elé tartani egy karneváli maszkot, és azzal bohóckodni.


A ravasz szögben beeső napfény által körbearanyozott Daniel mozgását bámultam. A vastag fatörzsön hajladozó-táncozó férfi a szemem előtt változott szárnyaló sólyommá, lecsapó kígyóvá, támadó tigrissé. Néztem őt, és csontvelőig átizzított a szerelem.



Mindannyian neveltetésünk rabjai vagyunk. Születésünkkor megkezdődik beidegződésünk. Később meg majd nem tudjuk levakarni magunkról a ránk kérgesedett szerepjelmezt... Sírj nyugodtan, nem minden úgy igaz, ahogy tanultad.


Gyerek vagy, s mint olyan, kiszámíthatatlan.


Az életben két dolog van amit nem lehet titokban tartani: a szerelem és a diaré...


Nem a túlerő nagy, sok a célpont


- Cseppet sem vagyok hazudós! - tiltakozom - Az lehetséges, hogy néha elhallgatok valamit, esetleg füllentek, vagy ellentmondok a tényeknek, de sose hazudok!


De ha olykor kiadod magadból a fájdalmat, akkor nem hurcolod végig az életeden, ezen és az eljövendőkön. Érzelmeink azért vannak, hogy átéljük azokat, ugyanis gazdagítanak. Az átéletlen, elásott érzelmek betokozódnak, megmérgeznek.


Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk.


- Szeretlek!
- Ne dobálózz rendhagyó igékkel!
- Nem rendhagyó... nem is hagy rendet... mindent felborít.



Ha egy pasast fel tudtak küldeni a Holdra, miért nem küldték föl valamennyit?!


Húsz-egynéhány évesen az ember hajlamos azt hinni, hogy mindenkinél okosabb. Harminc fölött csupán remélheted, hogy mások nálad is hülyébbek.



Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot.


- Én is szeretlek, mint a rántott tököt - mormogom.
- Tényleg szereted? Kirántsam?



A szellemi fölényt szükségtelen éreztetni, éppen az benne az irritáló, hogy érződik.


Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek!



Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.


Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.


Pár évvel ezelőtt megjelent egy remek könyv, benne egy tucat üres lappal. A címe: Amit a férfiak a nőkről tudnak.


Mivel szeretem, ha győz az igazság, ezentúl inkább moziba járok, mint az életbe.


- Jelenleg vegytiszta szerelemhormon kering a véremben!


Könnyek árja himbálja az ország népét.


...mindösszesen arról van szó, hogy pimaszul-ifjan az ember önnönmagát szereti legelébb, később viszont magát az életet...


Önmagunkból kinézve látunk, és a látvány is mi magunk vagyunk.


Inkább állva tűröm a megaláztatást, semhogy térden csúszva nyaljak!


-Jó, ha tudja: nekem az eszem a kenyerem!
- És megette már a javát?



Amikor először belefutottam, nálam is belövellt az adrenalin, kortizol. Még a barna maci is ki akart jönni a barlangból.


Hosszas csókba bonyolódtak.
Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli.



- Na persze, ruhában könnyű jól kinézni! De látnál anélkül! Megmondom én neked, hol vannak a problémás helyeim! Hát például a tükör előtt. Mihelyt odalépek, menten észreveszem, hogy hoppá, itt egy narancsbőr, ott egy hurka, amott egy ránc vagy két ödéma. Aztán a kád is problémás hely, amikor belefekszem, és kiszorítom a vizet.


...a férfi örök átka: a nő.


- Kapd be!
- Protkóval!?
- Kivehetős, nem?
- Hogy kivehetős-e? Látnod kéne, milyen kecsesen tempózik éjjelente a pohárban. Csupa báj, pedig csak félkilónyi porcelán. Felül fehér, alul rózsás. Mint az álom. Majd megtudod. Ha megéred.


Ez a felkavarodás - teljes nevén: szerelem - őrületes viharokat korbácsoló, zavarba ejtő, zabolátlan, kínzó, mágiázó, csodával azonos érzés.


Egymás érintése tüzeket lobbant bennük, felforralja az ereikben zuhatagló vért. Hallják tulajdon részegült, vad, összevissza szívdobbanásaikat. Már annak gondolatától is kifulladnak, hogy mit tesznek majd, ha kettesben maradnak.


...nézte a vele szemben ülő, mindegyre vonzóbbnak tetsző férfit, s annak cirógató, dédelgető, leruhátlanító tekintete láttán valamennyi pórusa, hajlata, zegzuga, sejtje felparázslott. Ezen újszerű érzékleteinek ősereje, hevessége mélységesen meglepte. Ez idáig kételkedett a szenvedelem-ábrázolások valószerűségében, melyek azt állították, hogy nem fikció, nem fantasztikum az ilyféle taglózó hatású, teljességgel leküzdhetetlen, emésztő-gyönyörködtető, halálos vonzalom!


A halhatatlanság kizárt. Nincs vénülhetetlenség, az idő lóháton jár. Talán tékozlóbb lenne az ember, ha az öröklét játszana vele. Csakhogy az élet futóbolond, még csak füst sem marad utánunk, átvészelni kevés. Kihívás. Le kell játszani.


A barátság nem első látásra születik, hanem felépül, ha van miből.


Öcsikém, ne vitatkozz egy lángelmével, mert megperzselődsz.


Egyedül vagy, mint egérszar a jégmezőn!



Látom, megint csak kullogsz a szellemem után.


Hiába, az élet nem tövig marcipán.


Akkora az igazságérzeted, hogy el sem fér benned.


Az ifjúság múltával az ember már nem megváltoztatni akarja a világot, hanem kitalálja magának a saját változatát.

 

 

(fejlesztés alatt, folyt.köv.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.